Giovanni Agnelli az első néhány taggyűlésen okosan hallgat és a megfigyelő posztot veszi fel. Felméri az erőket. Aztán lassanként egyre többet szól bele a döntésekbe; elsősorban az akkori műszaki igazgatót, Aristide Facciolit a korszak egyik legelismertebb és zseniálisnak tartott mérnökét veszi górcső alá. Faccioli munkájának ellehetetlenìtésére hivatkozva nem sokkal később lemond, Agnelli ezután az alapìtó tagok közötti folyamatos nézeteltérések és féltékenykedések közepette egyre növeli befolyását, saját magát kis idő után tanácstagnak, ezt követően pedig széles hatalmi körrel rendelkező vezérigazgatónak jelöli. Ekkor azonban még nem volt részvényes. 

A nagy ugrást 1906-ban tette meg, amikor a cégnél már mintegy 1500 munkás dolgozott és 9 féle Fiat modellt gyártottak. A cél évi 600 gépjármű előállìtása volt, ennek elérése érdekében éjjel is folyt a munka a Fiat gyárban. 

A gyár működésének első két évében veszteséges volt. 1902-ben 152.000 Lìra hasznot értek el, 1904-re ez az összeg 394.000 Lìrára rúgott, majd csupán egy évvel később, 1905-ben 2,5 millióra (!). 

Innen folytatjuk.

Aristide Faccioli

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.