A Fordnak sem könnyű a piacra lépés. Milánói nagyiparosokból, befektetőkből, de főleg magasrangú politikusokból (vagy ezek keveréke:-) álló lobby állt a hátuk mögött. Az egyik kulcsfigura az az Costanzo Ciano volt, akinek fia, Galeazzo vette feleségül Benito Mussolini lányát, Edda-t és akinek azt ìgérték, hogy szülővérosában, Livornoban fog épülni az egyik Ford gyár. 

A lobby jól végezte munkáját. Az egyre gyakoribb műszaki problémák, valamint az a tény, hogy a Fiat képtelen volt "olcsón gyártani", egyébként is kisebb krìzisbe vitték a Céget. A nemzetközi kereskedelem világszintű fellendülése is egyértelművé tette, hogy a Fiat nem sokáig tarthatja meg monopóliumát Olaszországban.

Agnelli viszont Mussolini patriotizmusára játszott, aki minden külföldi termék Itáliába való behozatalában a nemzeti érzelmek megsértését látta. A Duce végül bezáratja  aford már megnyìlt, trieszti telephelyét és kizavarja az amerikaiakat, mondván, az amerikai veszteségeket akarták csak az európai terjeszkedéssel fedezni. A Fiat részvényesek természetesen nagy örömmel fogadták a Duce döntését. Nem sokkal később ugyanerre a sorsra jutott a General Motors is Mussolinivel szemben. 

Nemsokára folytatjuk!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.