A mérleghamisìtásos botrány után a Fiat teljes vezetése lemondott, az egyetlen maradó éppen Giovanni Agnelli volt, akit a cég folyamatos működésének fenntartása érdekében ideiglenesen ügyvezetőnek neveztek ki. A per során Agnelli védelmére kelt az Ügyészségel szemben az akkori igazságügyi miniszter, Vittorio Emanuele Orlando, mondván, hogy az eset „negatìvan befolyásolja a helyi ipar egyik legfontosabb képviselőjét, amely az egész olasz gazdaság nemes képviselője”. Az Agnelliéket védő ügyvédcsoport tervei szerint a per éveken át húzódott, mìg a közvélemény figyelmét el nem vonta a küszöbön álló háború veszélye, valamint az olasz seregek Lìbiában aratott győzelme (amelyet mellesleg a sajtó egyöntetűleg  a Fiat által gyártott és a hadsereg rendelkezésére bocsájtott hadijárművek szereplésének tulajdonìtotta.  Agnelli és társai felmentő ìtéletéről szinte szó sem esett, az egyetlen felelősségre vont tulajdonos Scarfiotti volt.

A háború során a Fiat aktìvan részt vett a hadsereg ellátásában: fegyverek, hajók és hadijárművek kerülnek ki a Fiat gyárból, valamint megkezdődik a külföldi piacokra való belépés is. Agnelli megbìzottai bejárják egész Európát és cégeket alapìtanak egyelőre szénexport és hasonló fedőtevékenységek cìmével. A háború végére Agnelli megszerzi a többségi tulajdont a Fiatnál, 55%-os részvénycsomaggal a kezében.

Folyt. köv.

Vittorio Emanuele Orlando

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.