Ez volt az a pillanat, amikor a Fiat-nál elkezdett főszereplővé válni a pénz. 

Bonyolult banki ügyletek közepette 1905-ben mesés eredményeket jelentettek be, ennek következménye pedig nagyösszegű részesedés volt, amelyeket 2 bank közreműködésével (az egyik az Olasz Kereskedelmi Bank volt) fizettek ki a részvényeseknek, hitelből. Ekkor tehát a részvényeket bőven a reális értékein túlbecsülték, szándékosan. 

Ezzel egyidőben új részvénykibocsátásra, valamint a cég formájának módosìtására került sor. Az új részvénycsomag kibocsátása gyakorlatilag a régi tulajdonosok kifúrásához vezetett Agnelli és tàrsai (most már hárman voltak a "csapatban", Agnelli, Damevino, az új tag pedig Scarfiotti volt) által. Nekik hármójuknak összesen 37.000 részvényük lett, miközben az 5 régi tulajdonosnak fejenként 2000. 

A Cég (immáron nagybetűvel ìrjuk) tevékenységi körébe kerültek - és máig jelen vannak - a katonai - háborús célú eszközök és berendezések gyártása (az első "háborús megrendelés" az Olasz Államtól érkezett 8 katonai tengeralattjáró gyártására).

Nemsokára folytatjuk, innen kezd izgalmas lenni!

1904-ben folytatjuk a Fiat legendát.

Ebben az évben a vonat, amellyel Vittorio Emanuele király utazott, meghibásodás miatt leállt. A királyt Colonna herceg szállìtotta tovább - véletlenszerűen éppen Fiat márkájú - automobilján. A történethez hozzátartozik, hogy Vittorio Emanuele világ életében ellenséges érzelmei voltak a modern kor vìvmánya, az automobil ellen, veszélyes förmedvényeknek titulálva azokat. A csodálatos mentőakció után azonban annyira megkedvelte az autót, hogy a Fiat-ot azonnal a Királyi Udvar hivatalos autójává minősìtette.

Hát igen, az élethez kell egy kis szerencse.....

Eközben, Giovanni Agnelli a cég igazgatótanácsában cinkostársával és barátjával, Luigi Damevinoval az eredeti érték nyolcadára csökkenti a részvények értékét. Ezzel az akciójával óriásira növelte a Fiat részvények iránti keresetet, ugyanakkor lehetősége volt bekebelezni azok nagyrészét Damevinoval egyetemben. A részvények valós értéke egyébként immár az eredetinek a duplája volt.... 

Hogy a Fiat tulajdonosi köre hogyan csökkent 3 főre......, a következő részben elmeséljük.

Giovanni Agnelli az első néhány taggyűlésen okosan hallgat és a megfigyelő posztot veszi fel. Felméri az erőket. Aztán lassanként egyre többet szól bele a döntésekbe; elsősorban az akkori műszaki igazgatót, Aristide Facciolit a korszak egyik legelismertebb és zseniálisnak tartott mérnökét veszi górcső alá. Faccioli munkájának ellehetetlenìtésére hivatkozva nem sokkal később lemond, Agnelli ezután az alapìtó tagok közötti folyamatos nézeteltérések és féltékenykedések közepette egyre növeli befolyását, saját magát kis idő után tanácstagnak, ezt követően pedig széles hatalmi körrel rendelkező vezérigazgatónak jelöli. Ekkor azonban még nem volt részvényes. 

A nagy ugrást 1906-ban tette meg, amikor a cégnél már mintegy 1500 munkás dolgozott és 9 féle Fiat modellt gyártottak. A cél évi 600 gépjármű előállìtása volt, ennek elérése érdekében éjjel is folyt a munka a Fiat gyárban. 

A gyár működésének első két évében veszteséges volt. 1902-ben 152.000 Lìra hasznot értek el, 1904-re ez az összeg 394.000 Lìrára rúgott, majd csupán egy évvel később, 1905-ben 2,5 millióra (!). 

Innen folytatjuk.

Aristide Faccioli

Fabbrica Italiana di Automobili – Torino.

A FIAT.

1899 július 11-én alakult az északnyugat-olaszországi Torinóban a máig leghíresebb olasz autógyár, a Fiat, amelynek neve mára teljességgel összefonódott az Agnelli dinasztiáéval akkor is, ha a család csak később vált többségi részvényessé.  

Az alapítók eredetileg egy 9 főből álló grófokból, ügyvédekből és válalkozókból álló csoport volt, mindannyian megszállottai a kor egyik legnagyobb újdonságának, amely az AUTÓ volt.

Az első Fiat modell a 4 HP volt, amelynek 1900-tól kezdődően indult meg a sorozatgyártsa.

Giovanni Agnelli csak később lépett be a cégbe, mint kisrészvényes. Szóra sem méltatták, fiatal volt és nem sok vizet zavart. Azon a céges közgyűlésen, ahol a tagok a Cégben betöltött szerepéről döntöttek, elnökké választották Ludovico Scarfiottit (későbbiekben fia parlamenti képviselő, unokája pedig, a szintén Ludovico nevet viselő harmadik Scarfiotti – aki mellesleg a Gianni Agnelli unokatestvére -, híres autóversenyző),  elnökhelyettessé pedig gròf Emanuele Cacherano di Bricherasio-t nevezték ki (a legenda szerint már akkor megkezdődtek a hatalmi harcok, Bricherasio ugyanis az elnöki pozícióra vágyott és gróf létére is rossz néven vette a nem nemesi származású Scarfiotti kinevezését).

Szumma szummárum, miután kiosztották a főbb pozíciókat, az egyik alapító tag hívta fel a többiek figyelmét arra a nem elhanyagolható tényre, hogy nem maradt senki a titkári poszt betöltésére. És itt kaputt szerepet Giovanni Agnelli, akkor még csupán beosztottként…..

Innen folytatjuk!